Olvassátok el!

Sziasztok :) először is tudom hogy nagyon rég nem volt rész és ezt komolyan sajnálom <3 az szeretném meg tudni hogy van-e egyáltalán értelme annak hogy folytassam a blogot, rengeteg negatív visszajelzést kaptam. (pozitívat is amit köszönök nektek<3) Szóval ha szerintetek folytassam a blogot akkor komizzatok vagy bármi amiből értem, hogy folytassam. És amint azt szeretnétek hogy folytassam ezt a történetet azonnal lesz rész! Úgy nincs értelme folytatni ezt az egészet ha nem kapok negatív/pozitív visszajelzéseket.

    

Petra xx

4. rész

~Emily szemszöge~

Reggel kipihenten ébredtem ami nálam nagy dolog főleg, hogy még csak 08. óra van. Pihentem még picit majd felkeltem. Lentről felhallatszó zajokból ítélve Anya már fent van.
-Jó reggelt kicsim! -köszöntött mosolyogva.
-Neked is!
-Gofrit csinálok, kérsz?
-Igen, köszönöm.
-Na és, hogy aludtál?
-Egész jól, te?
-Én is.
Gyorsan megreggeliztem, utána adtam Snickersnek enni és már rohantam is fel.
-Jut eszembe Anya, elmehetek Harryékhez? -kiabáltam le a lépcső tetejéről.
-Persze.
-Köszi.
Kivasaltam a hajam majd felvettem azt a szettet amit tegnap kiválasztottam. Felkentem magamra egy kis halvány rúzst és szempillaspirált. Oda sétáltam a tükröm elé, végül is megvoltam elégedve a végeredménnyel.
Pontosan 11.00-ra Harry itt is volt.
-Szia! -eresztett felém egy mosolyt.
-Szia! -én is viszonoztam a mosolyt.
-Sétálunk? -kérdezte meg partnerem.
-Igen, az jó ötlet.
Séta közben elég jól megismerhettük egymást, azt is megtudtam, hogy Harry szülei 7 éves korában elváltak, és így ő is megtudta az én életem egy részét. 30 perc séta múlva megérkeztünk egy gyönyörű házhoz.

                                                                      (fiúk háza)
Az ajtó előtt megtorpantam egy pillanatra.
-Szerinted kedvelni fognak? -kérdeztem félénken.
-Persze, hogy kedvelni fognak. -mondta bíztatóan Harry
Nem tudom mit fognak rólam gondolni, hiszen mégsem vagyok egy szuper sztár, meg persze a fiúk barátnői gyönyörűek, várjunk csak nem is vagyok Harry barátnője akkor egyáltalán mit keresek én itt?! Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben amikor valaki kinyitotta az ajtót.
-Sziasztok! -visította Louis és a nyakunkba ugrott.
-Szia. -köszöntem neki kicsit visszafogottabban.
Mikor beljebb léptünk megláttam a többieket is. Ott volt Eleanor, Perrie, Danielle és a banda többi tagja.
-Szia! -jöttek oda hozzám a lányok, egyesével bemutatkoztak és megöleltek.
-Sziasztok! -köszöntem én is.
A fiúk is bemutatkoztak.
-Mesélj magadról! -kérlelt Niall, először nem akartam elmesélni az egész életem de miután be vetette a kiskutya szemeit, beadtam a derekam.
-Szóval, Emily Georgenak hívnak 18 éves vagyok, van egy bátyám Max a szüleink elváltak amikor Max elkezdett elég durván drogozni... -az életem többi részét is elmeséltem nekik.


Sziasztok! Tudom, hogy ez a rész még az előzőnél is szarabb lett. Köszönöm szépen hogy még csak a 4. résznél járok és már is van egy feliratkozóm <3 A folytatást 2. komi után hozom :)
Petra xx

3. rész

~Emily szemszöge~

Reggel arra keltem, hogy Snickers éppen rajtam ugrál, megsimogattam, hogy nyugodjon már le. Felvettem azt a ruhát amit általában akkor szoktam felvenni mikor elmegyek futni, összefogtam a hajam. Lesétáltam a konyhába gyorsan megettem egy tál müzlit, feladtam kutyusomra a pórázt és elindultunk futni. Van a közelben egy erdő ilyenkor oda szoktam menni. Körülbelül 1óra futás után hazaindultunk. Anya már otthon volt mikor visszaértünk.
-Szia kicsim! -köszöntött vidáman.
-Szia Anya!
-Hol voltatok?
-Futni.
-Arra gondoltam még úgyis csak 11.van, elmehetnék vásárolni kicsit? Mit szólsz?
-Oké, de előtte gyorsan el megyek lezuhanyozni.
-Rendben.
Miután lezuhanyoztam felvettem egy laza ruhát, feldobtam egy alapsminket és már indulásra készen álltam.
-Mehetünk! -futottam le Anyához a lépcsőn.
 Anya beindította a kocsit és már indultunk is, 30 perc kocsikázás alatt oda értünk az Oxford Street-hez.
Vásárlás közben nagyon sokat beszélgettünk, rég volt már ilyen alakalom, hogy csak mi ketten elmegyünk vásárolni. Miután elég sok ruhát vettünk beültünk a Starbucks-ba.
-Anya figyelj picit!
-Igen?
-Arról lenne szó, hogy a pénteki bulin találkoztam Max-al.
-Hogy mi? -kérdezte meglepetten.
-Hát ők is felléptek, beszéltem vele pár szót de az is bőven elég volt!
-És miért nem szólt, hogy jön?
-Nem tudom, de nem is érdekel.
Fizettünk és már mentünk is haza, az út csendben telt. Amikor hazaértünk, rohantam fel hajat mosni. Hajamat begöndörítettem. Ajkaimra a kedvenc piros rúzsomból kentem, egy kis szempilla spirált is dobtam fel, nem akartam ilyen cicababának tűnni akin 5kg smink van, inkább magamat adom hisz ha így nem tetszem neki akkor inkább hagyjuk is az egészet. Felöltöztem egy elegáns de mégis egyszerű ruhába. Pontban 19.kor csengettek, gondoltam, hogy Harry az mivel mást nem vártunk. Kinyitottam az ajtót és ott állt egy csokor virággal a kezében.
-Szia! -köszöntem neki egy ölelés kíséretében.
-Szia, gyönyörű vagy!
-Köszönöm! -pirultam el.
-Indulhatunk? -kérdezte Harry.
-Persze!
Végig beszélgettük az utat így még jobban megismertük egymást. 20 perc múlva Harry egy étterem előtt állt meg. Nagyon szép volt. Belülről meg még inkább.
-Jó estét. Harry Styles névre foglaltam asztalt.
-Jó estét. Igen, egy pillanat. -oda vezetett a pincér minket a legeldugottabb kis asztalhoz. Gondolom azért ide foglalt helyet Harry, hogy ne zavarjanak minket a rajongók.
-Ez gyönyörű!
-Nem gyönyörűbb mint te! -bókolt nekem.  ( na jó ezt a nyáladzást  nem hagyhattam ki xd)
-Köszi! -pirultam el.
-Na és mit rendeljünk? -kérdezte Harry
-Én Ceasar salátát eszek.
-Akkor én még mindig nem tudom. -nevetett Hazz.
Miután leadtuk a rendelésünket, tovább beszélgettünk.
---2 órával később---
Elindultunk haza az étteremből. Harry illedelmesen kinyitotta nekem a kocsija ajtaját, és ő is beszállt.
-Meg is érkeztünk. -hallottam a csalódottságot a hangjában.
-Igen, köszönöm ezt a csodálatos estét.
-Ne butáskodj már, mit szólnál hozzá ha holnap eljönnél hozzánk és megismernéd a srácokat is? -kérdezte vidáman.
-Oké.
-Akkor holnap 11. kor itt találkozunk az úgy jó neked?
-Igen. De nekem most mennem kell! -mondtam csalódottan.
-Rendben, szia! -köszönt el egy ölelés és két puszi között.
-Szia! -köszöntem én is el.
Amikor kinyitottam az ajtót sötét volt bent, úgy, hogy gondolom Anya alszik. Halkan felmentem a szobámba, gyorsan lemostam a sminkem és átöltöztem majd belefeküdtem az ágyamba és egyből elaludtam.

Na ez lenne a 3. rész. Tudom, hogy unalmas és rövid lett, de a következő rész ígérem jobb lesz! Nagyon örülök, hogy már most tetszik páratoknak a blog, remélem ez így is marad! <3 Következő részt 2 komi után hozom.
Petra xx

2. rész

~Emily szemszöge~

Reggel viszonylag hamar felkeltem, pihentem még picit az ágyban, majd bő 10 perc múlva felkeltem és elballagtam a fürdőig, lezuhanyoztam majd feldobtam egy laza alapsminket. Visszamentem a szobába felvettem azt a ruhát amit tegnap este kikészítettem.

Le mentem a konyhába, meg etettem Snickerst közben nyomtam Anyu arcára egy puszit és már ott se voltam. Kint fújt a szél mégis kellemes tavaszi idő volt. Útközben beugrottam a Starbucksba vettem egy forró csokit és egy fánkot.
                                                                   ----Suliban----
Az egész suli azon izgult, hogy kik lesznek a fellépők az esti bulin. Engem őszintén nem nagyon érdekelt, és el se mentem volna ha nem az osztályunk csinálná ezt az egészet. Az első 3 óra unalmasan telt. Aztán szünetben kirakták a fellépők névsorát. Mindenki az aulában tolongott, hogy megnézze a az énekeseket, mire én is oda kerültem eltelt legalább tíz perc. Gyorsan végi futottam a szemmel a névsort, ilyenek voltak mint pl.: Rihanna és Adele. Ám az utolsó két néven megakadt a szemem. Az egyik a One Direction akikkel különösebb bajom nincs, meghallgatom a zenéjüket is de nem vagy őrült rajongó. Az utolsó pedig az a banda amiben a bátyám is énekel, igen az a bátyám akivel több mint 4 éve nem találkoztam, meg mondjuk ő az egyetlen testvérem. Na remek-gondoltam magamban. Most újra találkozok azzal az emberrel akivel most legkevésbé sem akarok, hisz elhanyagolt minket és mióta sztár lett belőle azóta se tolta ide a seggét felénk. Most már végképp nem akarok elmenni a buliba. A többi 3 óra is lazán telt, kaptam bioszból egy 3mast.
                                                                ----Suli után----
Gondoltam be megyek Apuhoz a kórházba. Útközben zenét hallgattam az Ipodom-on. Pont Rihanná-tól a Diamonds ment amikor oda értem a kórház elé. Be mentem a recepcióhoz és megkérdeztem a hol találom Tom Georgot (így hívják aput). Azt mondák, hogy a 3. emeleten találom a 41. kórteremben. Oda értem a szoba elé, óvatosan bekopogtam és résnyire nyitottam az ajtót és bepillantottam., Apu épp az ágyán feküdt és újságot olvasott. Odasétáltam az ágyhoz, szerintem eléggé meglepődött amikor meglátott.
-Szia Kincsem!-köszöntött mosolyogva
-Szia Apu!-és visszamosolyogtam rá
-Hogy vagy?
-Én jól, de látom te nem.
-Hát igen, megint belestem ugyan abba a 'gödörbe'.
-Miért nem tudtad megállni, hogy ne igyál?
-Igazából én se tudom.
-Na jó, hagyjuk.
-Apu, te hallottál valamit mostanában Max felől?
-Azon kívül, hogy híres lett?
-Igen!
-Nem, és nem is szeretnék, tudom, hogy a fiam de ő hagyott itt minket!
-Igazad van! de én most megyek haza mert még el is kell készülnöm az esti bálra.
-Menny csak kicsim, jó szórakozást!-mondta miközben megölelt.
-Köszönöm és te meg gyógyulj, szia!
Miután kiértem a kórházból már 16.óra volt, lesz még 3 órám készülni úgy hogy nem sietek annyira.

Lassan sétáltam hazafele. Otthon el mentem fürdeni majd  begöndörítettem a hajamat és feldobtam egy kicsit erősebb sminket. A ruhám is tetszett, végre minden tökéletes volt, bár kicsit nehéz volt úgy készülni, hogy Snickers folyton mellettem ugrált.  

Pont a megbeszélt időre értem be a suliba. Mindenkinek kiosztották mi lesz a feladata, hát persze, hogy nekem kellett a The Wanted-el foglalkoznom. Ez így elég érdekesen hangzik, hogy mások sikítva rohannának oda hozzájuk, de én amúgy sem vagyok ilyen, velük meg főleg nem. Erőt vettem magamon és elindultam az öltözőjük felé. Be kopogtam és be mentem.
-Sziasztok, én leszek ma az asszisztensetek!-köszöntem unottan.
-Hello!-mondták szinte már kórusban
-Húgi? és megkérdezte azt amit kevésbé sem vártam.
-Mi van fel ismersz? kérdeztem meg tőle flegmán.
-Most miért vagy ilyen? remélem ezt ő se gondolja komolyan.
-Mégis mit vártál? hogy itt hagysz minket és amikor 4 év után találkozunk egyből a nyakadba ugrok mintha mi sem történt volna?!
-Az már régen volt, felejtsd már el! váltott ő is egy flegmább stílusba.
-Tudod mit? ott rohadj meg ahol vagy! ordítottam a pofájába és kiviharzottam a szobából.
A folyosón azon gondolkoztam, hogy mégis mit vár tőle, amikor belefutottam egy ismerős emberbe. Egyből felismertem azok a gyönyörű zöld szemek és az aranyos göndör fürtjei, ott állt előttem életnagyságba Mr. Tökéletesség vagyis Harold Edward Styles.
-Uh bocsi nem láttalak! motyogtam miközben a földet bámultam.
-Semmi baj, na és, hogy hívnak? kérdezte olyan kis édesen.
-Emily George.
-Én Harry Styles vagyok! te az ő húga vagy? mutatott Max irányába.
-Azt tudom ki vagy! nevettem el magam -És sajnos igen.
-Nem bírjátok egymást?
-Hagyjuk, hosszú! próbáltam volna terelni a témát.
-Nekem van időm! röhögte el magát ő is. Tehát akkor ezt se úszom meg.
És elmeséltem neki a dolgokat egészen 4 évre visszamenően.
-Hát sajnálom, igazából nem bírjuk egymást, de ezt még én se néztem volna ki belőle!
-Igazából én se, de most már mindegy.
-Nekem viszont mennem kell mert most lépünk fel, de utána találkozunk itt?
-Persze! mosolyodtam már én is el, ő pedig elrohant. Lehet, hogy lesz valaki aki szeretni fog. Dehogy is mit gondolok én, Taylor Swift után majd pont én kellek neki. Ezeket a gondolatok gyorsan  el hessegettem a fejemből.
Visszamentem a színpadhoz és kezdődhetett a buli. Végig tomboltam az összes számot majd következett a One Direction. Elénekeltem pár számost és lefutottak a színpadról. Én meg elindultam ahoz a helyhez ahol találkoztam Harry-val. Már egy 20perce várhattam amikor elindultam volna haza, ha már eddig nem jött akkor most se fog, és ekkor befutott.
-Sajnálom, hogy késtem csak Paul.-legyintett unottan.
-Nem gáz. -röhögtem
-Nem megyünk el sétálni?kérdezte félénken.
-De, nagyon szívesen! mosolyogtam vissza.
Elindultunk a közeli parkba, egy ideig csendben sétáltunk egymás mellett majd Harry megtörte a csendet.
-Nagyon szép vagy! motyogta miközben tanulmányozta a cipője orrát.
-Köszönöm!
-Holnap eljönnél velem vacsorázni?
-Szívesen! mosolyogtam
-Akkor holnap ha érted megyek 7re az úgy jó?
-Igen, de nekem már mennem.
-Oké, akkor haza kísérlek, legalább holnap tudni fogom hova menjek érted.-mosolyra húzódott a szája.
20 perc séta után hazaértünk. Az ajtóban Harry megölelt és elköszönt. Azt az illatot meg jegyzem egy életre.
Snickersnek adtam vacsorát, és megbeszéltem Anyuval a mai napot. Fel sétáltam a szobámba be álltam a zuhany alá és el gondolkoztam az élet nagy dolgain. Miután kiléptem a zuhany alól lemostam a sminkemet és belebújtam a pizsimbe, majd visszaslattyogtam az ágyamhoz, bele feküdtem és álomra hajtottam a fejemet.

  
Szóval ez lenne a 2.rész! Beállítottam hogy névtelenül is komizhassatok és most már feliratkozhattok rendszeres olvasónak! A következő részt 2. komi után hozom! Remélem tetszik ez a rész is!
Petra xx

1.fejezet

                                                            Emily szemszöge:

,,-Szeretlek, értsd már meg!" -ordította mögülem önkívületi állapotban egy ismerős hang. Amikor  megcsörrent az ébresztő órám. Furcsa volt, nagyon is furcsa, főleg, hogy engem már szinte senki sem szeret. Az egész életem kb. 4 éve fordult fel, amikor is a bátyát reggel teljesen be drogozva jött haza, bár ez nekem már nem is volt furcsa de a szüleink nem tudtak róla, hogy drogozik. Anyuék elkezdtek vele ordítani, hogy mégis mit képzel magáról, Max kiakadt összeszedte a cuccát és elment. Onnantól a mindennapjaink a veszekedésből álltak, egyszer odáig fajult a dolog, hogy Apu megütötte Anyut. Na itt lett vége teljesen mindennek, ők elváltak, én depressziós lettem (amiből mondjuk még négy év eltelte után sem sikerült teljesen meg gyógyulnom) minden nap otthon ültem, az összes barátom ellenem fordult. Azóta élek így Anyukámmal és a kutyámmal Snickersel, az egyetlen aki megért a kiskutyám.

                                                                     (ő Snickers)

Felkeltem az ágyamból, ki slattyogtam a fürdőmbe és el végzetem reggeli teendőimet. Után visszamentem a szobámba és felvettem egy lazább ruhát, hiszen már tavasz van.

                                                                               (ruha)
Ezek után leballagtam a konyhába elraktam a szendvicsemet és elindultam suliba. Mint minden reggel ma is egyedül mentem.
                                                                      ----Suliban----
Be mentem az osztályba és a helyem felé vettem az irányt. Miután vége lett a fárasztó 6 órának, hazaindultam.
                                                                      ----Otthon----
Mikor már a kapunkban voltam, megcsörrent a telefonom. Anya volt az, felvettem, hogy mit akar mert ilyenkor soha nem szokott hívni.
-Szia! mi történt?
-*********
-hogy mi?!
-******
-és mégis hogy történt?
-******
-rendben. szia!
Szóval Apu kórházban van.Óriási! És hogy mi a baja? Hát persze, hogy megint az a rohadt pia. Ezekkel a gondolatokkal nyitottam ki a bejárati ajtót. Bementem a házba, ledobtam a földre a táskám és elindultam a szobám felé, bekapcsoltam a laptopom és bekapcsoltam a kedvenc zeném. Este kilencig zenét hallgattam és blogoltam, majd elmentem fürdeni, szerintem még soha nem esett ilyen jól a bőrömnek a meleg víz. Kimásztam a kádból, fogat mostam és felvettem a pizsimet. Visszamentem a szobámba és bedőltem a pihe-puha ágyamba és elgondolkodtam azon mi lenne ha Max újra fel bukkanna, talán megint fel forgatná az életünket? vagy esetleg minden jóra fordulna? ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom.

                     Na ez lenne az első fejezet. Remélem tetszett annak ellenére hogy elég sablonosra és rövidre sikeredett. A következő részből is próbálom majd kihozni a maximumot. minimum 2 komi után lesz rész!
Petra xx

Prológus

 "Két tűz közé kerülni az egyik legrosszabb dolog, de vajon mi lehet fontosabb a testvéred aki nem is törődött veled és hirtelen felbukkan mint a jó báty vagy a szerelem ami zsákba macska de ha kockáztatsz kisülhet belőle valami jó is. Tényleg nem értem őket miért nem tudnak végre megbékélni egymással, ha kettejüknek bármennyire is fontos vagyok akkor megtennék"

Remélem tetszett ez a kis rövid bevezető :)