1.fejezet

                                                            Emily szemszöge:

,,-Szeretlek, értsd már meg!" -ordította mögülem önkívületi állapotban egy ismerős hang. Amikor  megcsörrent az ébresztő órám. Furcsa volt, nagyon is furcsa, főleg, hogy engem már szinte senki sem szeret. Az egész életem kb. 4 éve fordult fel, amikor is a bátyát reggel teljesen be drogozva jött haza, bár ez nekem már nem is volt furcsa de a szüleink nem tudtak róla, hogy drogozik. Anyuék elkezdtek vele ordítani, hogy mégis mit képzel magáról, Max kiakadt összeszedte a cuccát és elment. Onnantól a mindennapjaink a veszekedésből álltak, egyszer odáig fajult a dolog, hogy Apu megütötte Anyut. Na itt lett vége teljesen mindennek, ők elváltak, én depressziós lettem (amiből mondjuk még négy év eltelte után sem sikerült teljesen meg gyógyulnom) minden nap otthon ültem, az összes barátom ellenem fordult. Azóta élek így Anyukámmal és a kutyámmal Snickersel, az egyetlen aki megért a kiskutyám.

                                                                     (ő Snickers)

Felkeltem az ágyamból, ki slattyogtam a fürdőmbe és el végzetem reggeli teendőimet. Után visszamentem a szobámba és felvettem egy lazább ruhát, hiszen már tavasz van.

                                                                               (ruha)
Ezek után leballagtam a konyhába elraktam a szendvicsemet és elindultam suliba. Mint minden reggel ma is egyedül mentem.
                                                                      ----Suliban----
Be mentem az osztályba és a helyem felé vettem az irányt. Miután vége lett a fárasztó 6 órának, hazaindultam.
                                                                      ----Otthon----
Mikor már a kapunkban voltam, megcsörrent a telefonom. Anya volt az, felvettem, hogy mit akar mert ilyenkor soha nem szokott hívni.
-Szia! mi történt?
-*********
-hogy mi?!
-******
-és mégis hogy történt?
-******
-rendben. szia!
Szóval Apu kórházban van.Óriási! És hogy mi a baja? Hát persze, hogy megint az a rohadt pia. Ezekkel a gondolatokkal nyitottam ki a bejárati ajtót. Bementem a házba, ledobtam a földre a táskám és elindultam a szobám felé, bekapcsoltam a laptopom és bekapcsoltam a kedvenc zeném. Este kilencig zenét hallgattam és blogoltam, majd elmentem fürdeni, szerintem még soha nem esett ilyen jól a bőrömnek a meleg víz. Kimásztam a kádból, fogat mostam és felvettem a pizsimet. Visszamentem a szobámba és bedőltem a pihe-puha ágyamba és elgondolkodtam azon mi lenne ha Max újra fel bukkanna, talán megint fel forgatná az életünket? vagy esetleg minden jóra fordulna? ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom.

                     Na ez lenne az első fejezet. Remélem tetszett annak ellenére hogy elég sablonosra és rövidre sikeredett. A következő részből is próbálom majd kihozni a maximumot. minimum 2 komi után lesz rész!
Petra xx