2. rész

~Emily szemszöge~

Reggel viszonylag hamar felkeltem, pihentem még picit az ágyban, majd bő 10 perc múlva felkeltem és elballagtam a fürdőig, lezuhanyoztam majd feldobtam egy laza alapsminket. Visszamentem a szobába felvettem azt a ruhát amit tegnap este kikészítettem.

Le mentem a konyhába, meg etettem Snickerst közben nyomtam Anyu arcára egy puszit és már ott se voltam. Kint fújt a szél mégis kellemes tavaszi idő volt. Útközben beugrottam a Starbucksba vettem egy forró csokit és egy fánkot.
                                                                   ----Suliban----
Az egész suli azon izgult, hogy kik lesznek a fellépők az esti bulin. Engem őszintén nem nagyon érdekelt, és el se mentem volna ha nem az osztályunk csinálná ezt az egészet. Az első 3 óra unalmasan telt. Aztán szünetben kirakták a fellépők névsorát. Mindenki az aulában tolongott, hogy megnézze a az énekeseket, mire én is oda kerültem eltelt legalább tíz perc. Gyorsan végi futottam a szemmel a névsort, ilyenek voltak mint pl.: Rihanna és Adele. Ám az utolsó két néven megakadt a szemem. Az egyik a One Direction akikkel különösebb bajom nincs, meghallgatom a zenéjüket is de nem vagy őrült rajongó. Az utolsó pedig az a banda amiben a bátyám is énekel, igen az a bátyám akivel több mint 4 éve nem találkoztam, meg mondjuk ő az egyetlen testvérem. Na remek-gondoltam magamban. Most újra találkozok azzal az emberrel akivel most legkevésbé sem akarok, hisz elhanyagolt minket és mióta sztár lett belőle azóta se tolta ide a seggét felénk. Most már végképp nem akarok elmenni a buliba. A többi 3 óra is lazán telt, kaptam bioszból egy 3mast.
                                                                ----Suli után----
Gondoltam be megyek Apuhoz a kórházba. Útközben zenét hallgattam az Ipodom-on. Pont Rihanná-tól a Diamonds ment amikor oda értem a kórház elé. Be mentem a recepcióhoz és megkérdeztem a hol találom Tom Georgot (így hívják aput). Azt mondák, hogy a 3. emeleten találom a 41. kórteremben. Oda értem a szoba elé, óvatosan bekopogtam és résnyire nyitottam az ajtót és bepillantottam., Apu épp az ágyán feküdt és újságot olvasott. Odasétáltam az ágyhoz, szerintem eléggé meglepődött amikor meglátott.
-Szia Kincsem!-köszöntött mosolyogva
-Szia Apu!-és visszamosolyogtam rá
-Hogy vagy?
-Én jól, de látom te nem.
-Hát igen, megint belestem ugyan abba a 'gödörbe'.
-Miért nem tudtad megállni, hogy ne igyál?
-Igazából én se tudom.
-Na jó, hagyjuk.
-Apu, te hallottál valamit mostanában Max felől?
-Azon kívül, hogy híres lett?
-Igen!
-Nem, és nem is szeretnék, tudom, hogy a fiam de ő hagyott itt minket!
-Igazad van! de én most megyek haza mert még el is kell készülnöm az esti bálra.
-Menny csak kicsim, jó szórakozást!-mondta miközben megölelt.
-Köszönöm és te meg gyógyulj, szia!
Miután kiértem a kórházból már 16.óra volt, lesz még 3 órám készülni úgy hogy nem sietek annyira.

Lassan sétáltam hazafele. Otthon el mentem fürdeni majd  begöndörítettem a hajamat és feldobtam egy kicsit erősebb sminket. A ruhám is tetszett, végre minden tökéletes volt, bár kicsit nehéz volt úgy készülni, hogy Snickers folyton mellettem ugrált.  

Pont a megbeszélt időre értem be a suliba. Mindenkinek kiosztották mi lesz a feladata, hát persze, hogy nekem kellett a The Wanted-el foglalkoznom. Ez így elég érdekesen hangzik, hogy mások sikítva rohannának oda hozzájuk, de én amúgy sem vagyok ilyen, velük meg főleg nem. Erőt vettem magamon és elindultam az öltözőjük felé. Be kopogtam és be mentem.
-Sziasztok, én leszek ma az asszisztensetek!-köszöntem unottan.
-Hello!-mondták szinte már kórusban
-Húgi? és megkérdezte azt amit kevésbé sem vártam.
-Mi van fel ismersz? kérdeztem meg tőle flegmán.
-Most miért vagy ilyen? remélem ezt ő se gondolja komolyan.
-Mégis mit vártál? hogy itt hagysz minket és amikor 4 év után találkozunk egyből a nyakadba ugrok mintha mi sem történt volna?!
-Az már régen volt, felejtsd már el! váltott ő is egy flegmább stílusba.
-Tudod mit? ott rohadj meg ahol vagy! ordítottam a pofájába és kiviharzottam a szobából.
A folyosón azon gondolkoztam, hogy mégis mit vár tőle, amikor belefutottam egy ismerős emberbe. Egyből felismertem azok a gyönyörű zöld szemek és az aranyos göndör fürtjei, ott állt előttem életnagyságba Mr. Tökéletesség vagyis Harold Edward Styles.
-Uh bocsi nem láttalak! motyogtam miközben a földet bámultam.
-Semmi baj, na és, hogy hívnak? kérdezte olyan kis édesen.
-Emily George.
-Én Harry Styles vagyok! te az ő húga vagy? mutatott Max irányába.
-Azt tudom ki vagy! nevettem el magam -És sajnos igen.
-Nem bírjátok egymást?
-Hagyjuk, hosszú! próbáltam volna terelni a témát.
-Nekem van időm! röhögte el magát ő is. Tehát akkor ezt se úszom meg.
És elmeséltem neki a dolgokat egészen 4 évre visszamenően.
-Hát sajnálom, igazából nem bírjuk egymást, de ezt még én se néztem volna ki belőle!
-Igazából én se, de most már mindegy.
-Nekem viszont mennem kell mert most lépünk fel, de utána találkozunk itt?
-Persze! mosolyodtam már én is el, ő pedig elrohant. Lehet, hogy lesz valaki aki szeretni fog. Dehogy is mit gondolok én, Taylor Swift után majd pont én kellek neki. Ezeket a gondolatok gyorsan  el hessegettem a fejemből.
Visszamentem a színpadhoz és kezdődhetett a buli. Végig tomboltam az összes számot majd következett a One Direction. Elénekeltem pár számost és lefutottak a színpadról. Én meg elindultam ahoz a helyhez ahol találkoztam Harry-val. Már egy 20perce várhattam amikor elindultam volna haza, ha már eddig nem jött akkor most se fog, és ekkor befutott.
-Sajnálom, hogy késtem csak Paul.-legyintett unottan.
-Nem gáz. -röhögtem
-Nem megyünk el sétálni?kérdezte félénken.
-De, nagyon szívesen! mosolyogtam vissza.
Elindultunk a közeli parkba, egy ideig csendben sétáltunk egymás mellett majd Harry megtörte a csendet.
-Nagyon szép vagy! motyogta miközben tanulmányozta a cipője orrát.
-Köszönöm!
-Holnap eljönnél velem vacsorázni?
-Szívesen! mosolyogtam
-Akkor holnap ha érted megyek 7re az úgy jó?
-Igen, de nekem már mennem.
-Oké, akkor haza kísérlek, legalább holnap tudni fogom hova menjek érted.-mosolyra húzódott a szája.
20 perc séta után hazaértünk. Az ajtóban Harry megölelt és elköszönt. Azt az illatot meg jegyzem egy életre.
Snickersnek adtam vacsorát, és megbeszéltem Anyuval a mai napot. Fel sétáltam a szobámba be álltam a zuhany alá és el gondolkoztam az élet nagy dolgain. Miután kiléptem a zuhany alól lemostam a sminkemet és belebújtam a pizsimbe, majd visszaslattyogtam az ágyamhoz, bele feküdtem és álomra hajtottam a fejemet.

  
Szóval ez lenne a 2.rész! Beállítottam hogy névtelenül is komizhassatok és most már feliratkozhattok rendszeres olvasónak! A következő részt 2. komi után hozom! Remélem tetszik ez a rész is!
Petra xx